A szennyvíz tisztítás fontos fenntarthatósági technológia
Vegyszeres fertőtlenítés a kórokozók ellen
Az ivóvíz visszanyerését célzó vegyszeres szennyvíz-fertőtlenítési technológia bizonyos fokú védelmet nyújt a patogén szervezetekkel való érintkezés ellen, beleértve a kolerát, gyermekbénulást, tífuszt, hepatitist és számos más bakteriális és vírusos betegséget okozó kórokozókat. A fertőtlenítés egy olyan folyamat, amelynek során a káros mikroorganizmusok jelentős százalékát elpusztítják vagy kontroll alá vonják.
Mivel nagy mennyiségű vízben vagy szennyvízben nehéz lehet egyedi kórokozó organizmust kimutatni, a fertőtlenítés hatékonyságát leggyakrabban olyan „indikátor organizmusokkal” mérik, amelyek nagy mennyiségben jelen vannak. Az ivóvíz értékelésénél leggyakrabban használt indikátororganizmus a Total Coliform (TC), kivéve, ha egy adott kórokozóra kell összpontosítani. A szennyvíz értékelésének leggyakoribb indikátorszervezete pedig a fekális coliform, de viták folynak az Escherichia coli (E. coli) vagy a Total Coliform alkalmazásáról is.
Mivel a háztartási szennyvíz körülbelül 1000-szer több indikátor organizmust tartalmaz, mint a tipikus felszíni víz, a szennyvíz-fertőtlenítés megértése megkönnyíti magának a vízfertőtlenítésnek a megértését is.
Háztartási és ipari szennyvíz fertőtlenítése
Számos vegyszer és eljárás létezik, amelyek segítségével fertőtlenítik a szennyvizet, de egyik sem alkalmazható minden esetben. A legismertebbek:
- Az aerob vízkezelési eljárások csökkentik a kórokozókat, de nem annyira, hogy fertőtlenítési eljárásnak minősüljenek.
- A klórozás és a klórszármazékok (pl. ClO2) használata a legszélesebb körben alkalmazott vegyszeres fertőtlenítési technológia
- Az ózonozás és az UV-fény feltörekvő technológiák.
A fertőtlenítés általában a vízkezelési folyamat utolsó szakasza a szerves anyagok, lebegő szilárd anyagok és egyéb szennyeződések hatásának korlátozása érdekében. A szennyvíz fertőtlenítésére és általában a vízfertőtlenítésére is az ózonhatás, az ultraibolya besugárzás (UV) és a klórozás az elsődleges módszer. Számos alternatív fertőtlenítési eljárás létezik, amelyeket kevésbé széles körben alkalmaznak kisebb rendszerekben, beleértve olyan vegyszerek használatát, mint a klór-dioxid, kálium-permanganát, klóraminok és peroxon (ózon/hidrogén-peroxid).
Felszíni vizek, kutak ellenőrzése, szabályozások
Az EU országaiban a felszíni vizek a kezdetektől fogva a vízfertőtlenítési szabályozás fókuszpontjai, mivel a felszín alatti vizeket (mint a kutak is) a történelem során mikrobiológiai szennyeződéstől mentesnek tartották. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ez nem igaz. A biztonságos ivóvízről szóló törvény módosításai előírják a talajvíz „szükség szerinti” fertőtlenítését előíró szabályozás és az alkalmazható technológiák kidolgozását. Míg ezek az előírások a nagyon kicsi rendszerekre vonatkoznak, amelyek huszonöt embert szolgálnak ki legalább 60 napon át, addig a magánkutakra nem vonatkozik. A WHO azonban azt javasolja, hogy az ásott és fúrt kutak ivóvizét évente legalább egyszer teszteljék, és szükség szerint fertőtlenítsék. Bár ezek a javasolt kútvíz-fertőtlenítési rendeletek még nem véglegesítettek, valószínűleg tartalmazni fogják az államonkénti vizsgálatot, a szennyezett vízkészletek azonosítását.
A szennyvíz kibocsátására vonatkozó határértékek és az ivóvíznek minősítésre vonatkozó szabályzás számai folyamatosan változnak. Érdemes figyelemmel kísérni a dokumentumokat.